Keretek között 

A mai tinédzserek sokak szerint elkényeztetettek, önelégültek, és úgy várják el a sikert, hogy azért nem tesznek semmit. 

Régen a gyerekek csoportokba verődve játszottak, és ismerkedtek a világgal. Nem volt szükségük mobiltelefonra vagy egyáltalán pénzre ahhoz, hogy elégedettek és boldogok legyenek. Szülői jelenlét nélkül is elboldogultak, és gyakorlatilag felnőtté váltak. Miért van ez?
Sok válasz, de leginkább kérdés merült fel bennem ezzel a témával kapcsolatban. Ezeket a gondolatokat összegyűjtöttem, és megfogalmaztam őket egy kérdőívben.
Több helyen is olvashatjuk, hogy a tinik elhallgatnak, elferdítenek dolgokat. Mi vezet minket erre? Az egyik ok lehet akár a túl nagy szigor. Hogy nem merjük elmondani terveinket, mert félünk attól, mit reagálnak majd szüleink, vagy csak leges legbelül érezzük, hogy nem vagyunk biztosak a következő lépésben. Ilyenkor, jobb ha többet tudunk meg a témáról, de nem egy leszidás árán. Ám az is hazugsághoz vezethet bennünket, ha egy kitűzött célt megszállottan elakarunk érni. Ebben is egy őszinte beszélgetés lehet a legnagyobb segítségünkre, hogy nem is meggyőzzenek bennünket akaratunk ellentettjéről, de választási lehetőséget kapjunk.

Itt egy példa: Szeretném abbahagyni a sportomat, de anyáék nem örülnének, és valószínűleg nem is engednék, nehogy a sok munkám kárba vesszen. Úgy döntök, hogy kihagyom az edzéseket, de a szüleim előtt kerülve a témát, erről nem szólok semmit.
Az edző egy idő után felhívja Önt, és utánam érdeklődik. Elmondja, hogy egy ideje nem találkozott velem az edzéseken. Mit tenne? Beszéljen vele! Szép nyugodtan érdeklődjön afelől, mit nem kedvelek az edzésekben.
A legfontosabb, hogy legyen meg maga, és gyermeke között a bizalmi kapcsolat.
Tudom, régen nem így volt. A gyereknek nem volt szüksége hazugságokra, hisz a dolgok többségét önszántukból csinálták, így sosem éreztek kényszert. Nem féltek attól, mit gondolnak majd a szülei, mert a gyerekek nagyrésze felé nem irányult akkora elvárás. Nem követelték meg az iskolában a kiváló tanulmányi eredményt, hisz kevés gyereket erőltettek főiskolára. Ez a szám egyre növekszik, és minden diák, gyakorlatilag azért strapálja magát, hogy bekerüljön a lehetősége szerinti legjobb egyetemre. Legalábbis ez lenne az elképzelés. Ugyanis a feljebbi generáció, mikor fiatal volt, nem ismerte az internetet, így a környezetéhez viszonyította az életét. Nem volt pénze, vagy különleges munkája, de nem zavarta, hisz az volt a normális. És ekkor megérkezett az internet. Egyre több ember juthatott hozzá, egyre könnyebben, és rádöbbentek, hogy több irányba is kanyarodhatott volna életük. A lehetőségek mindenki számára megsokszorozódtak, ami alapvetően pozitív változás, de ezzel együtt, több dologról kellett dönteniük, ám ez nem mindenkinek megy olyan könnyen. E mellett, látva a gazdagabb, szebb, szerencsésebb embereket, az elvárás maguk iránt is nőtt, és kevesebbnek érezhették magukat a kiemelkedőhöz képest. Minden könnyebben jutott a köztudatba, ezzel együtt a drogok is. Ötletet kaphatunk jó, de akár rossz cselekedetekhez is.

Minden esetre, véleményem szerint a változást az internet, és az ebből következő elvárás hozta meg.

Bakró-Nagy Olga

És íme 10 érdekes válasz a kérdőívem utolsó kérdésére.

Mit gondolsz mire való az iskola, a tinédzserkorszak?

• Tény hogy sok dolgot tanítanak az iskolába. De ugyanakkor ki tanít meg minket élni?
• Az élet megalapozása.

Mind a kettőről szól. De főként a tanulásról. Nem is feltétlen az iskolai lexikális tudás elsajátítására

• gondolok, hanem arról h megismerjük önmagunk, a hibáinkból tanuljunk meg ilyenek.
• Idő felhasználás.
• Az iskola arra való, hogy megadja nekünk az alap intelligenciát, emellett rengeteg felesleges dolgot is, a tinédzser korszak arra való, hogy megtaláljuk önmagunkat, próbálgassuk magunkat az életben, a szórakozás pedig a kikapcsolódásra. Szeretek szabadon élni, nem igazán tűröm, ha korlátoznak.
• Nem a tanulásra való az biztos!

Az iskola régen és ma 

A minap épp azon gondolkoztam, és közben azt figyeltem meg, hogy az embereknek miből fakadnak a problémáik, és lehet-e ehhez bármi köze az oktatási rendszernek régen és most. A felnőttek ugyanúgy kis dolgokon is föl tudják húzni magukat, ahogy a mostani gyerekek is, piti problémákon minden féle ok nélkül csak hisztiznek. Inger éri őket a suliban? Aki meg nem ideges, az miért nem. Régen is sok volt az elvárás, közösségi szolgálat helyett volt alma, répa és sok egyéb növény szedése, szüretelése. Egyenruhában jártak, feszült szigor volt, mégis felszabadult lett majdnem minden felnőtt. A kreativitást suliban nem, viszont otthon tökéletesen kifejlesztették, vagy ha nem akkor olyanok maradtak, és még így is jól tudják érezni magukat. Régen nem volt ilyen fejlett technika, az embereknek muszáj volt személyes kapcsolatot teremteni egymással, vagy kiközösítettek lettek. A mai világban szintén ki lesznek közösítve az emberek, de meg tudják oldani a technika segítségével, hogy jól érezzék magukat a bőrükben, minden emberi kapcsolat nélkül. A sulit valahogy túlélik, és a saját világukban jól elvannak. Ez a régebbi időkben is megoldható volt, de szerintem sokkal nehezebben. Problémák így is, úgyis vannak, de most a suliban is kipróbálhatjuk a kreativitásunkat. Ez valakinek megy, valakinek nem, és példának okáért egy újságírás nem feltétlen lesz hasznos az életben, ha nem ezt a pályát választjuk magunknak. Ha meg ezt, akkor kipróbálhatjuk magunkat és megláthatjuk, hogy tehetségesek vagyunk-e benne, vagy nem. Ez segítene eldönteni, hogy milyen pályára lépjünk. Erre vannak szakkörök, ami tökéletes arra, hogy megtaláljuk, miben vagyunk tehetségesek. De aki nem tehetséges, annak lehetne egy másik opció, ami lefedné azt, hogy vasárnap este, betegen, ne egy olyan cikket írjak, amiről ötletem sincs mit kéne beleírni. Értem én azt, hogy volt rá több óra a suliban, de nekem olyan információkra volt szükségem, ami nincs fenn az interneten. És én nem értem, hogy ha minden gyereknek azt jelenti a témahét, hogy nem tanulunk és lazítunk, akkor az előadások mellett miért van egy olyan kötelező feladat, ami nem mindenkinek megy olyan könnyen, és akkor miért nincs egy alternatíva, amelyik helyettesítené a kötelező feladatot.

Kovács Hunor